Nagyon sokan azt gondolják, hogy a hit valamifajta ráadás a már tudott dolgok mellett. Valami, ami a “ténylegesen” tudott dolgokon felül némelyek által feltételezett túlvilági dolgok összessége. “Tudjuk, hogy a világ hogyan működik, tudományosan bebizonyítottunk számtalan dolgot, amik maguktól értetődnek, ezen felül pedig mindenki abban hisz, amiben akar” - vélik sokan. 

Ezekkel a véleményekkel csak az a probléma, hogy nem ásnak elég mélyre, és leegyszerűsítik a hit fogalmát! Összekavarják a transzcendens Istenben való hitet a hit általános valóságával. Még a leginkább tényszerűnek gondolt természettudományos tudásunk mögött is számtalan olyan meggyőződés van, amit előzetesen elfogadunk, azaz adottnak veszünk. Ezeken a csúnya szóval axiómákon, ha úgy tetszik hittételeken alapszik mindaz, amit tudásnak nevezhetünk. . 

Egy egyszerű példával élve......A természettudományos kutatáshoz szükség van legalább két hittételre (általában sokkal többre, de az egyszerűség kedvéért most csak kettőt emelek ki). Egyrészt el kell hinnünk, hogy a világ logikus, másrészt pedig hogy megismerhető. Nagyon úgy tűnik, hogy a minket körülvevő világban van logika, ám az állítást, hogy a világ logikus, mégsem tudjuk tudományosan bizonyítani. Legfeljebb annyit állíthatunk, hogy a világ általunk ismert részében felfedezhetünk logikát.

Kalapáccsal a kezünkben persze minden szegnek tűnik, logikus gondolkodással minden logikusnak tűnik. Azt mégis nehéz lenne bizonyítani, hogy minden szeg, vagyis minden logikus! Bármilyen eszközt (tudományos módszertant) készítünk is a világ megismerésére, már magához az eszközhöz is szükségünk van annak előzetes elfogadására, hogy a világ logikus és megismerhető.

A probléma azonban ennél még egy kicsit összetettebb.

Ha ezeket az előzetesen elfogadott tételeket összegyűjtenénk, akkor egészen pontosan meg lehetne fogalmazni a modern világ hitvallását, és végre pontosan megfogalmazhatnánk, hogy miért nem hiszünk Istenben. Ez azonban nem is olyan egyszerű.  

A geometriában (annak is az általunk ismert euklideszi leírásában) viszonylag kevés axióma is elég, de minél összetettebb és elvontabb kérdéssel találkozunk, annál komplexebb kérdés a mögöttes hittételek feltárása. A matematika, a fizika, a földtudomány, de még az élettudományok egy része is viszonylag egyszerűnek tűnik (kérdeznénk meg erről egy matematikust, lehet hogy másként válaszolna).A humán tudományok azonban sokkal komplexebbek. Sokkal inkább függenek attól, hogy milyen meggyőződés alapján műveljük őket, így az általuk felvetett kérdések is egyre komplexebbek.  A művészetek vagy épp a filozófia területén pedig már számtalan kérdésben annak ellenére is kénytelenek vagyunk csupán a meggyőződéseinkre hagyatkozni, hogy itt életbevágó problémákról van szó. 

Arra a kérdésre, hogy miért élünk, vagy hogy van-e értelme a világnak, egyikünk sem tud végleges (értsd: tökéletesen bizonyított, előzetes axiómáktól mentes) választ adni, noha alapjaiban határozzák meg emberlétünket.

Nehéz kimondani, de minél alapvetőbb egy kérdés, annál nehezebben eldönthető és bizonyítható!

A hitkérdések tehát éppenhogy nem az opcionális ráadás kategóriájába esnek (ahogy azt némelyek vélik), hanem a mindent (értsd: tudományos megismeréstől a hétköznapi életünk céljain át a politikai berendezkedésig) megalapozó meggyőződések kategóriájába tartoznak. 

Visszatérve a kezdeti kérdéshez...

Ezek alapján a hit fogalmát talán úgy lehet legjobban leírni, mint a mindent megalapozó végső meggyőződések (axiómák) világát. Ahogyan a személyiséglélektan ismeri a személyiségünk mélyebb struktúráit, ahogyan a matematika és minden más tudományág feltételez néhány alapvető és nem bizonyított, hanem elfogadott axiómát, úgy az életünknek is vannak alapvető és végső kérdései.

Hinni tehát azt jelenti, hogy mindannyiunknak vannak olyan végső meggyőződései, amelyek a saját életével, a világ működésével vagy éppen annak értelmével kapcsolatosak. 

Amikor tehát a keresztyének azt állítják, hogy Isten létezik, sőt ő uralja a világot, és célja is van vele, hogy Jézusban emberré lett, akkor olyan mindent megalapozó állításokat tesznek, amelyből aztán kibomlik minden további kérdés és a világ magyarázata. Meggyőződésük szerint ami Krisztussal történt, az írja le a világ végső valóságát, és ad értelmet, és célt a világnak. Ez magában foglalja, de meg is haladja az evolúciót, az atomfizikát és mindent más tudományos állítást (erről később még bővebben). 

Mások ezzel szemben abban hisznek, hogy a világ puszta anyag, és az anyag teljesen véletlen evolúciója folytán jött létre az ember. Ebben a felfogásban legfeljebb annyi célja lehet az embernek, hogy fejlődjön, jelentsen ez bármit is. Ebben a gondolkodásban minden, ami a puszta anyagnál összetettebb, az csak illúzió. 

Mindkét példában felkel és lenyugszik a nap, születnek, alkotnak és meghalnak emberek, működik a kvantummechanika. A kérdés sokkal inkább az, hogy vajon melyik írja le jobban a minket körülvevő mindenséget?  

A végső kérdés tehát nem az, hogy hívő vagy-e vagy sem, hanem az, hogy miben vagy kiben hiszel. és a hited mire alapozod.