”Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben.”

1Kor 6,20

  Mi az, hogy megváltás? Annyira ritkán használjuk ma ezt a szót, hogy sokan alig értik. Ereje pedig végképp elenyészett! Nem dobban meg a szívünk, nem jövünk lázba, ha a megváltásról esik szó. Maga a szó is egy avitt vallásos kifejezésnek számít. Csak nagyon ritkán gondolunk a minket körülvevő eseményekre megváltásként annak ellenére, hogy létezik az a mondás, hogy “megváltás volt ez a… (fürdő, üdítő stb.)”

A szó eredeti értelme is távolinak tűnik, hiszen a kifejezés az (adós)rabszolga megváltásának árát jelenti. Azt az összeget, ami szabaddá tehet (megváltás=az ár megfizetése vagy a belépő megváltása). Mivel nyugati társadalmunkban a rabszolgaság formálisan már nem létezik, maga a megváltás is furcsának tűnik sokak számára. 

Pedig mindennek ára van! 

Bármennyire is szokatlanul hangzik a megváltás kifejezés, talán soha nem volt még annyira nyilvánvaló, mint manapság, hogy mindennek ára van. Mindenért fizetni kell: időbe, pénzbe, energiába (akár másokéba) kerül,

hogy boldogabbak, egészségesebbek, okosabbak, szebbek legyünk. Ha úgy tetszik: meg kell váltani a jegyünket egy könnyebb, teljesebb, szabadabb életre. Árcédulája van az életben mindennek!

Mennyibe kerül az egészség? Mennyibe kerül a boldogság?   

A boltok árcédulái egyértelműek. Nagyon gyakran azonban másfajta módon fizetjük ki az árát valaminek. Az emberek az idejükkel, a pénzükkel, az egészségükkel, sőt az életükkel egyenlítik ki a számlát. Érdemes elgondolkodni saját magunk és a körülöttünk élők sorsán. Vajon ők mivel fizetnek boldogságukért?

• Leggyakrabban a pénzünket használjuk arra, hogy boldogabb, szebb és könnyebb legyen az életünk. Egy megvásárolt ruha, egy új háztartási gép, egy új autó szebbé, könnyebbé, biztonságosabbá teheti az életünk.  
• Időnkkel fizetünk azért, hogy megtanuljunk valami újdonságot, amitől teljesebb életet remélünk. Időnkkel fizetünk a számunkra fontos kapcsolatainkért. De akár azért is, hogy kertvárosi életet éljünk egy nagyváros közelében. 
• Gyakran az egészségünk az ára a hasunknak, a túlmunkánknak, sőt a kapcsolatainknak is.

Mindannyian megváltjuk a számunkra fontos dolgokat, élményeket, mert az életben nincs ingyen ebéd. Szekuláris világunkban napi szinten éljük át ezt az élményt amolyan láthatatlan (ön)megváltás formájában. 

Hogy lehet kifizetni az igazi és teljes boldogság árát?  

  Ennyi példa után már sokkal könnyebb megérteni és át is élni, hogy mit jelent a megváltás spirituális, vallásos értelemben. Személyes, evilági és nem teljes paradicsomunkon túl ugyanis elkerülhetetlenül feldereng és betör a hétköznapi életünkbe a teljesség, a tökéletesség, az abszolút iránti vágy. Egy olyan álom, amit valahogyan meg kellene váltani, mert láthatóan még nem a mienk! Az egész élet erről a megváltásról szól! Akár hisz valaki Istenben, akár nem, lényegében erre a boldog, teljes életre vágyik, és mindent meg fog tenni, hogy megváltsa a jegyét álmai tökéletes világába. A végső és teljes boldogság betör az életünkbe, meghatározza álmainkat és vágyainkat. 

Az általunk megváltható jegyek azonban véges előadásra, élményre, tapasztalatra szólnak! Néha elérhetjük a megváltottság állapotát, de legtöbbször csak néhány percre vagy napra. A végtelen boldogságnak ugyanis, amire vágyunk, végtelen az ára! 

Emberlétünk végső beteljesedésének, tökéletességének végtelen ára van! 

Az örök kérdés az, hogy miként és mennyire lehetséges ezt a végső beteljesedést elérni. Vajon mennyiért lehetne megváltani a tökéletes boldogságot? Szekuláris világunk két lehetőséget szokott mérlegelni ezzel kapcsolatban: 

• Vagy el sem hiszi, hogy lehetséges, és így gyakran egy reménytelen világ irányába sodródik, és előbb-utóbb önmagába zárul. 
• Vagy azt gondolja, hogy ezen a világon minél több boldogságra meg kell váltanunk a jegyünket, és megpróbálja elhessegetni azokat az érzéseket, amik túlmutatnak az általunk teljesíthető vágyakon.

Mindkét megoldás mögött az az alapvető feltételezés áll, hogy mi magunknak kell valahogy elérnünk a mennyet. De vajon van-e más megoldás?  

Ki fizeti ki az árat a keresztyénség szerint?

A keresztyén hit legvégső és legfontosabb meggyőződése az, hogy csak Isten tudja megváltani a jegyünket mind az evilági, mind az azon túli boldogságra, mivel mi magunk nem vagyunk képesek teljes mértékben megváltani életünket! Ehhez azonban Istennek kell kifizetnie boldogságunk árát, neki kell megváltania minket végességünkből.

Már az Ószövetség szakaszaiban gyakran találkozunk azzal a gondolattal, hogy Isten kiváltja a saját népét a szolgaságból és nyomorúságból. A babiloni fogság idején hangzik el például:  “De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1). 

A konkrét fogságból való kiváltás gondolatához már itt hozzákapcsolódik a végső megváltás gondolata, de annak pontos mikéntje még nem világos.  

A teljes és végső megváltás, az áron történő megfizetés gondolata Jézus Krisztusban érthető és élhető meg a maga teljességében. Mivel a keresztyének hisznek abban, hogy Jézus Krisztus maga Isten, így ő tudja kifizetni a földi és mennyei boldogságunk árát. Idejével, erejével, bölcsességével, sőt életével fizetett az emberért. 

Ahogyan mi kifizetjük saját magunk véges boldogságának árát, úgy egy sokkal nagyobb hatalom és erő sokkal több ember boldogságának árát tudja kifizetni, a mindenség végső boldogságának árát azonban csak egy tökéletes és szerető Isten tudja kifizetni. 

Isten pedig kifizette…

Hogyan élhetem át ezt a teljes megváltást? 

Ahogy láttuk, a megváltásnak mindig ára van. Ezért akkor érezhetjük igazán a következményeit, ha valaki valóságosan ki is fizeti azt, mi pedig el is hiszünk, hogy azzal rendezve van az adósság, ki van fizetve a jegy, és megvalósulhat az igazi szabadság.

De hogyan élhetjük át ezt a megváltást már a mai, emberi életünkben? 

A megváltásnak ezt a valóságát csak hit által lehet megtapasztalni, azaz akkor, ha egészen mélyen átformál azaz öröm, hogy Isten megváltott, azaz kifizette a végső boldogságod árát. 

Egy egyszerű példával élve: 

Képzeljünk el egy főnököt és két beosztottat. Ez a főnök elképesztően jó! Már megváltotta a beosztottak minden lehetséges hibáját, rendet rakott helyettük, kijavította a hibáikat, de a beosztottak ezt nem tudják.  

Az első beosztott fél a főnöktől, nem mer benne megbízni. Tudja, hogy előbb-utóbb hibázni fog, és ezért kedvességgel, túlmunkával próbálja elérni, hogy főnöke elismerje és fontosnak tartsa. Abban hisz, hogy neki magának kell megfizetnie hibái árát, ezért azt gondolja, neki magának kell megváltania életét. Miközben a felszínen mindent megtesz, és jó ember, szívének feszültségével, görcsösségével fizet a boldogságért, amit soha nem is tud igazán elérni, mert nem meri elhinni a főnök jóságát.

A másik tudja, hogy ez az ideális főnök nem a munkája miatt szereti, hanem azért, mert mindenkit szeret, és már kifizette annak az árát, ha a beosztottja hibázik. Ez a munkatárs felszabadultan és békés derűvel dolgozik, ami meglátszik mind a munkáján, mind a személyiségén. Nyugalma és lendülete van, mert hálássá teszi, hogy ilyen munkahelyen dolgozhat. Valódi és őszinte bűnbánat lehet benne, ha mégis hibázik, és teljes bűnbocsánatot tapasztal ennek hatására.

A példa arra mutat rá, hogy a mögöttes meggyőződésünk miatt hogyan és miként tapasztalhatjuk meg a megváltást akár már földi életünkben. 

Hasonlóképpen ehhez, ha mélyen bízunk benne, hogy a világ és benne a mi személyes életünk problémáinak ára már ki lett fizetve és el van rendezve, akkor már ezen a világon megtapasztaljuk a megváltást annak ellenére, hogy annak végső és teljes valóságára még várnunk kell. 

Összegzés

Ahogy láthattuk, a megváltás elkerülhetetlen, mindannyian egész életünket a tökéletes utáni megváltás vágyában éljük. 

A keresztény hit arra a meggyőződésre épül, hogy egyedül Isten képes erre, sőt Ő már eleget is tett (megváltott) minden nyomorúságból. Az ebben való bizalom és öröm tesz minket Krisztushoz tartozóvá és tölt el a megváltottság érzésével és reménységével.