Jézus Krisztus Isten! Sőt még inkább: “az Isten”. Életünk magunk gyártotta kisbetűs urai/álistenei/bálványai (mint például a hatalom, szépség, hatékonyság, erő, kedveskedés) helyett valóságos, tökéletes és mégis szerető, csupa nagybetűs ISTEN. Erre a felháborító, felforgató, hihetetlen és személyesen végtelen hatású következtetésre jutott Péter (aki évek óta követte Jézust), amikor kimondta azt, ami még a maga számára sem volt teljesen világos korábban: “Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia”. Mt. 16,16. (A héber gondolkodásban az atya és az örököse egy. Azaz Krisztus maga Isten! Ezért mondja Jézus: “Én és az Atya egyek vagyunk”. Jn 10,30) 

Erre a következtetésre jutottak az első keresztyének is - akik még látták Jézust földi élete során -, amikor röviden megfogalmazták gondolkodásuk középpontját: “Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó” (Iesus christos theou yios soter, azaz rövidítve: Ichthys, azaz görögül hal. Innen származik a keresztyének hal szimbóluma)

Az első kételkedők...

Még azok is, akik nem hittek Jézus istenségében (pl. a farizeusok) azt mondják, hogy ő nem hétköznapi ember, de nem igazán találnak megfelelő fogalmat arra, hogy ki is Jézus. A farizeus Nikodémus így fogalmazza meg ezt: “Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, csak ha Isten van vele.” Jn 3,2 Ő jobb híján tanítónak, mesternek nevezi Jézust, de érezzük benne a bizonytalanságot, ha tovább olvassuk a történetet. Nikodémus is érzi, a “tanító” nem írja le jól azt, hogy kicsoda Jézus. Valami mégis megakadályozta őt abban, hogy meglássa Jézus Istenségét.

A farizeusoknak megvolt a saját elképzelésük Istenről. Ők azért nem tudták elfogadni Jézus istenségét, mert egy mennyei, megközelíthetetlen és hatalmas Istenben hittek, teljesen elképzelhetetlen volt számukra az, hogy Ő egy gyenge emberi testben jelenik meg. Ezért próbálták más rublikákba belegyömöszölni Jézust. Ők azt hitték, Istennek hatalmasnak és erősnek kell lennie. Látták, hogy Jézusnak volt hatalma (például gyógyítani), de nem úgy, ahogy ők gondolták, és ez megakadályozta, hogy meglássák benne az Istent. 

Mai kérdéseink

Nyugati kultúránkban sokan komolyan küzdenek azzal, hogy Jézust Istenként írják le. Ennek oka azonban pontosan ellentétes a farizeusok véleményével: manapság általános istenfogyatkozásban élünk. A nyugati embert annyira elvarázsolta saját emberléte, megismerőképessége, fejlődése, hogy egy pillanatra elhitte: nincs is semmi azon kívül, képes magától vezetni és helyreállítani az életét. Egy olyan világban élünk, ahol minden anyagi jellegű, emberi, megismerhető, fejlődő és egyéni. Ezek után persze Jézust is ezekben a földi kategóráikban próbáljuk megmagyarázni. Legfeljebb egy nagy tanító, lelki vezető, forradalmár vagy épp példakép.

Ha Jézus lehetséges megnevezései között csak nagyon haloványan szerepel az Isten (nemhogy az ISTEN) kifejezés, akkor sokaknak nem is magától értetődő az a válasz, hogy Jézus maga Isten! Ahogyan a farizeusokat hátráltatta saját gondolkodásmódjuk, úgy hátráltat minket mai kultúránk abban, hogy Jézusról mint Istenről gondolkodjunk. 

Árulkodó kérdéseink

Miközben megpróbáljuk megérteni Jézust, mindezt (óhatatlanul is) saját nyugati szemüvegünkön keresztül tesszük. Mivel a nyugati szemüveg kiszűr mindent, ami Istenre vonatkozik, gyanakvó és szkeptikus ilyen és hasonló kérdéseket fogalmaz meg (itt elsősorban a szöveggel kapcsolatos kérdéseket gyűjtöttem össze): 

(1) Vajon nem csak az írók akarták elhitetni Jézusról, hogy Isten? 

(2) Vajon nem későbbi betoldások a Jézus istenségére vonatkozó megjegyzések?

(3) Vajon nem az egyház “hamisította” meg a szövegeket később?   

(1) Vajon nem csak az írók akarták elhitetni Jézusról, hogy Isten?

Nézzük meg a Jézusról szóló szövegeket. Vajon alátámasztják-e ezt az elképzelést?

Pál apostol számtalanszor nyilvánítja ki, hogy Jézus maga Isten. Így fogalmaz a kolossébeliekhez írott levélben: “Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény közül. Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett.” (Kol 1,15-17) Vagy: “Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn.” “Mert benne lakik az istenség egész teljessége testileg.” (Kol 2,9)

Ezzel kapcsolatban az volt a népszerű elképzelés, hogy Jézus valójában egy nagy tanító volt, és csak Pál meg a követői formáltak belőle Istent. A kutatások azonban éppen az ellenkezőjét találták. Kiderült, hogy Pál levelei az Újszövetség első dokumentumai, amelyek nemhogy későbbiek, hanem évekkel az evangéliumok előtt keletkeztek. Alig 10-15 évvel Jézus után, főként az ötvenes években. Ekkor még nagyon sokan éltek a szemtanúk közül, akik egyértelműen jelezték volna, ha az olyan mondatok, amelyek Jézus Istenségéről szólnak, helytelenek lennének. 

Nemcsak Pál, hanem az evangéliumok is ugyanezt a látásmódot osztják. János például ezt írja a könyve vége felé: “Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében” (Jn 20,31). 

Nemcsak a könyvek írói fejezik ki azt a meggyőződésüket, hogy Jézus = Isten, hanem Jézus maga is számtalan helyen tesz rá utalást vagy ismeri el. Elképedést és botrányt okozott, amikor Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom néktek, mielőtt Ábrahám lett volna: én vagyok.”  (Ján 8,58). Ez a mondat ugyanis azt jelenti, hogy Jézus már korábban létezett, sőt már a teremtésnél ott volt. A szigorúan monoteista zsidóság számára ez elképzelhetetlen, hacsak nem egyenlő Istennel.

Jézus korai csodái után gyakran olvassuk, hogy azt mondja: még ne beszélj erről, mert még nem jött el az én időm. Ezeket azért mondja, hogy a csodákról sokkal inkább saját messiási küldetésére fókuszáljon. Mintha azt mondaná: ne keverd össze a jeleket és csodákat a valódi (Isteni) küldetésemmel. Márk evangéliumának 3. részében arról olvasunk, hogy Jézus azt mondja az őt körülállóknak, ne vigyék szét a hírét (Mk 3,7-12). Ezt a képet erősíti az is, amikor Jézus az utolsó vacsora előtt azt mondja a tanítványoknak, hogy “az én időm közel van” (Mt 26,18).

Jézus Keresztelő János kérdésére nem tagadja, hogy ő Isten fia: “János pedig, amikor hallott a börtönben Krisztus cselekedeteiről, elküldte tanítványait, és megkérdezte tőle: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk? Jézus így válaszolt nekik: Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem. (Máté 11,2-6)

 Hasonlóképpen nem tagadja, hogy kicsoda a Nagytanács előtt sem. A főpap azt mondta neki: Az élő Istenre kényszerítelek, mondd meg nekünk, vajon te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia! Jézus így felelt: Te mondtad. Sőt, azt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin. (Mt 26,63-64).

A bibliai szövegekből tehát egyértelműen az látszik, hogy Jézusról nem pusztán egy nagy tanító, hanem valaki sokkal több. Azt láthatjuk, hogy Jézus után alig 10-20 évvel egymástól független szerzők ugyanazt állítják: Jézus Krisztus Isten! Ha csak a szerzők akarták volna elhitetni, akkor azt a még élő kortárs szemtanúk nyilvánvalóan szóvá tették volna. 

(2) Vajon nem későbbi betoldások a Jézus istenségére vonatkozó megjegyzések? 

Sokáig élt az előzőhöz közel álló elképzelés, hogy a Jézus istenségére vonatkozó megjegyzések utólagos betoldások lennének. Mintha lett volna egy “eredeti” szöveg, amibe utólag toldottak be részeket. 

Az utóbbi évek kutatásai egyértelműen megerősítették, hogy az evangéliumi beszámolók szövegei így koherensek. Azaz a Jézus istenségére vonatkozó történetek és megjegyzések nélkül az egész szöveg értelmetlenné válna. Érdemes egyszerre elolvasni egy-egy evangéliumot, hogy meglássuk azt az ívet, amely egyértelműen Jézus istensége, halála és feltámadása irányába visz bennünket. Márk evangéliuma (a legkorábbi az evangéliumok közül) például túlnyomórészt magáról az utolsó hétről, Jézus haláláról és feltámadásáról szól, amivel nyilvánvalóan kifejezi Márk, hogy ezt tartja a legfontosabb résznek Jézus életéből, és nem pusztán magát az életét. 

Az evangéliumok célja éppen annak felmutatása, hogy Jézus radikálisan több, mint egy nagy tanító.  

(3) Vajon nem az egyház “hamisította” meg a szövegeket később?

Ez a kérdés abból a feltételezésből indul ki, hogy az egyház már nagyon korán rendkívül komoly hatalommal és szervezettséggel bírt, és képes lett volna a Római Birodalom teljes területén elérni azt, hogy más szövegeket olvassanak. 

A probléma ezzel az érveléssel az, hogy már a II. században egyértelmű, hogy milyen könyveket tartanak mérvadónak (nem határozat, hanem általános elfogadottság okán), míg Római püspök és az általa vezetett egyházi központ leghamarabb is a Római Birodalom kései évizedeiben, de még inkább csak a középkorban érte el azt a hatalmat, hogy bármi hasonlót megkisérelhetett volna. Erre az időszakra azonban a keresztyén hit már olyannyira kiterjedt volt, hogy ez teljesen elképzelhetetlenné vált. Bőven a nyugati egyház határain túl (Bizánc, Etiópia, Örményország, India) is nagy számban voltak keresztyének, akik a nyugati egyháztól függetlenül őrizték a Biblia szövegeit.       

Miért ezek a kérdéseink, és miért olyan nehéz Jézus istenségét meglátnunk? 

Az itt tárgyalt kérdések fontos és valóságos dilemmákat vetnek fel. Legjobb tudásunk szerint válaszolni is kell rájuk. De azon is érdemes egy pillanatra elgondolkodnunk, hogy vajon miért is ezek a kérdéseink vetődnek fel? Vajon nem racionalista és szkeptikus nyugati kultúránk szemüvegét hordjuk, és ezért okoz olyan nagy nehézséget a szöveg szándékát felismernünk?

Tanulságos meglátni azt, hogy amikor a keleti vagy épp az arab kultúra intelligens tudósai vizsgálják a Biblia szövegeit, akkor egyáltalán nem ilyen kérdéseket vetnek fel. Felvethetik, hogy vajon miért éppen egy kivégzőeszköz a keresztyén hit legfontosabb szimbóluma (a dalai láma kérdése). Kételkedhetnek abban, hogy Jézus meghalt-e egyáltalán (sok muszlim tudós kérdése). De érdekes módon a legritkább esetben teszik fel a nyugati kultúra kérdéseit.

Minden egyes kultúra (a farizeusoké, a nyugati, a keleti) meglát valamit Jézusban, és közben számtalan kérdést is feltesz. Valami egészen meglepő módon azonban minden kultúrában találunk olyanokat, akik ugyanígy felteszik kérdéseiket, és mégis a Krisztus-követés mellett döntenek. Ezen azonban nem kell meglepődnünk!   Jézus istenségének gondolata olyan radikális feltételezés, ami még a szövegek megfogalmazói számára is minden képzeletet felülmúl. Ha ugyanis Jézus valóban Isten, akkor annak hatása van arra, hogy mi az életünk értelme, hogyan is kellene élnünk, mi a jó, és mi a rossz.

Jézus láthatóan szétfeszítette korának és a mi korunknak is a kereteit. Ahhoz, hogy jobban megértsük őt, nem elég tehát, ha válaszokat kapunk saját kérdéseinkre. Azt is érdemes átgondolnunk, miért pont ezeket a kérdéseket tartjuk fontosnak?

A kérdés mélyebb megértéséhez ajánlott irodalom és videók. 

• Peter J Williams & Bart Ehrman • The story of Jesus: Are the Gospels historically reliable? https://www.youtube.com/watch?v=ZuZPPGvF_2I&t=1s
• The Resurrection Argument That Changed a Generation of Scholars - Gary Habermas at UCSB https://www.youtube.com/watch?v=ay_Db4RwZ_M 
• Bruce M. Metzger, Bart D. Ehrman, Az Újszövetség szövege, Harmat, 2008,
• Szabados Ádám, Az apostolok hagyománya, L’Harmattan, 2020
• Nagy Gergely, http://kalvinistaapologetika.hu/megbizhato-e-tortenelmi-szempontbol-az-ujszovetseg/