Az előző rész tartalmából… (avagy miért tartjuk furcsának ezt a gondolatot)

A cikksorozat első részében azokkal a meggyőződésekkel foglalkoztam, amelyek a legtöbbeket megakadályoznak a Jézussal való élő, személyes kapcsolat megélésében. Érintettük az elvont/gyakorlatias gondolkodásból fakadó kérdéseket, a személytelen istenképből vagy erő jellegű végső igazságból fakadó problémákat és a Jézust emberként felfogó meggyőződések hiányosságait.

Ebben a cikkben azt a kérdést járom körül, hogy miként működik a Jézus Krisztussal való személyes kapcsolat akkor, ha megküzdve ezekkel a kérdésekkel, Istenként, sőt személyes megváltónkként fogadjuk el Jézust. 

Az első részben felhúzott szemöldökkel, gyanakvással olvastuk a címbeli kérdést, a mostaniban pedig nyílt (érdeklődő) szemekkel tekintünk rá. 

Hogyan működik a Krisztussal való élő személyes kapcsolat? 

Az emberi lélek beszélgetése a krisztusi Lélekkel:

• Elfáradtam!

• Én felüdítem az eltikkadt lelket, s minden éhezőt jóllakatok. (Jer 31,25)
• Bosszant ez az ige! Ez így nem vigasztalás! Sőt… 
• Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű. (Mt 11,28-30)
• Hogyan lehetne a te igád könnyű? Úr vagy és tökéletes, ha én is tökéletes akarok lenni, az még jobban elfáraszt. Elképesztő teher van rajtam, ami folyamatosan elfáraszt… Mennem kell, hogy bebizonyítsam, hogy meg tudom csinálni… 
• Valami más isten motivál és hajt téged! Én nem az az úr vagyok… Az az Úr vagyok, aki tökéletes, és éppen ezért életét adja érted. Épp a szelídségem és alázatosságom válthat ki a fáradtságból.
• Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem (Zsolt 31,6) a saját perfekcionizmusomból és megfelelési kényszeremből.
• Én már elhordoztam a te terhedet… 

Ebben az elképzelt és szükségszerűen túlegyszerűsített, de mégis lehetséges belső lelki vívódásban Krisztus valósága és igazsága a saját lelkem igazságává válik azáltal, hogy kapcsolatba kerülök vele, hogy találkozok a gondolattal, és az személyesen megérint. 

Először még csak így fogalmazok: ha Isten valóban létezik, és kegyelmes, akkor ő talán el tudná hordozni a lelkemben lévő perfekcionizmus által bennem megszülető terheket? Talán nem is nekem kell megváltani a világot? Talán a fáradtságomat is letehetem, és valódi megkönnyebbülést élhetek át? Elkezdek túllátni önmagam valóságán, és feltételezem az Ő valóságát.   

Ez nyitja meg az utat arra, hogy elkezdhessen megelevenedni Krisztus valósága. El is kezdek kommunikálni Jézussal. A lelkemben, a keresztyén közösségemen keresztül, a bibliaolvasásom közben megtapasztalom és megsejtem a jézusi lelket, és már kósza kérdéseket is fel merek tenni Jézusnak: Tényleg létezel? Tényleg Isten vagy? Tényleg kegyelmes vagy? 

Rájövök arra, hogy vágyok erre a (L)lélekre, mert annak valóságossága és teljessége felszabadítja az én lelkemet is. Megtapasztalom azt, hogy elkezdi helyreállítani a lelkem nyomorúságait, ami kihatással van az egész életemre. Halott betűből és régi történetből élő és eleven valóság lesz, amire elkezd még jobban vágyni a saját lelkem. 

Még rendszeresebben teszek fel kérdéseket Istennek, és egyre rendszeresebben kapok válaszokat imádságban, közösségben, olvasásban. Megelevenedik a kapcsolat! Az “élő kapcsolat” “élő” kifejezése új értelmet nyer. A kapcsolat valóságos, folyamatos és kétirányú lesz.

Mindennapi lelki táplálékká válik Jézus Krisztus! Vágyom rá, hogy minél teljesebb módon eggyé váljak vele. A Jézus Krisztussal való személyes kapcsolat egyszerre a legvalóságosabb kapcsolattá válik.

Az élő, személyes kapcsolat eszközei és módjai

Akkor is kapcsolatban vagy, ha tudatosan nem biztosítasz teret a kapcsolatnak. Tudat alatt, másokkal való találkozásokban és még ezer módon, de kapcsolatban vagy Krisztussal. Egészen más lesz azonban a minősége ennek a kapcsolatnak, ha kihasználod az elérhető lehetőségeket, és személyessé válik. 

Szeretheted és értheted a focit anélkül, hogy fociznál vagy követnéd a foci világát, de vajon mennyire valós az a kapcsolat?

A Jézus Krisztussal való személyes kapcsolatra időt, teret és energiát kell szánni, és meg kell nyitni magunkat előtte. Ez pedig együtt jár a sebezhetőséggel. Egy kapcsolat akkor kezd el elmélyülni, ha sebezhetővé merjük magunkat tenni a másik előtt. Ha őszintén elkezdünk szembenézni önmagunkkal és Jézussal… 

• Imádságban belépek az ő valóságába. Nem csak a saját nyűgjeimet kezdem el sorolni, hanem teret engedek a másiknak… Teret engedek, sőt teret teremtek Krisztusnak. Felfedezem Krisztus gyönyörűségét, logikusságát, igazságát. Aztán persze elé viszem az örömeimet, kérdéseimet, elakadásaimat. Behívom az Ő Lelkét saját életembe, hogy mutasson meg új igazságokat, erősítse meg a már meglévőket, és rombolja le a hazugságokat az életemben.  
• Bibliaolvasás: Beleélem magam Jézus történetébe, hogy még mélyebben átjárjon annak valósága. Tudni akarom az összes szereplő nevét, minden egyes epizódot újranézek, megpróbálok rájönni az összefüggésekre az egyes epizódok között, mélyen magamba akarom szívni és megélni Isten történetének valóságát.    
• Közösséget keresek másokkal, akik hasonlóan gondolkodnak. Gyülekezethez kapcsolódok! A személyes kapcsolat csak közösségen keresztül születhet meg igazán. Bármivel kezdünk el foglalkozni, ahhoz szükség van másokra. Még az önismerethez is. Mennyivel inkább ahhoz, hogy Istent megismerjük, és vele való kapcsolatban éljünk. Jézus alapvető működése nem magányos, hanem a kegyelmet az őt körülvevő tanítványokon keresztül adja tovább. A közösségben ugyanis nemcsak kapok, hanem adok is. Továbbadom a megtapasztalt kegyelmet! Egy idő után már ez lesz az élethivatásom! 
• Gyakorlati módon is megélem a Krisztussal való kapcsolatot. A felebarátom megsegítése, a rászoruló felemelése, a munkahelyen megélt hitbeli meggyőződés folyamatos kapcsolatot teremt, sőt megerősíti a lelki kapcsolatot. 

Mi lesz az eredménye ennek a kapcsolatnak?

Ha egy emberi kapcsolat valóságos és igazi szeretetre épül, akkor a benne részt vevők elkezdenek egy kicsit hasonlóvá válni, sőt elkezdenek eggyé válni. Elkezdik megérteni a másik gondolatait. Félszavakból is megértik egymást. Már el sem tudják képzelni az életüket a másik nélkül. Egynek érzik magukat! 

A Jézus Krisztussal való élő kapcsolatnak a vele való egység lesz az eredménye. Gondolataink, vágyaink, álmaink krisztusivá kezdenek válni. Ezáltal nemhogy elveszítenénk azonban önazonosságunkat, hanem teljesen megéljük azt. Ez az az egység, amit Pál olyan gyakran a Krisztussal való egységként ír le, vagy amiről János így ír: 

De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: én őbennük és te énbennem, hogy teljesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél. (Jn 17,20-23)