Ha Jézus valóban Isten, és halála után tényleg feltámadt, akkor annak végtelen következményei vannak. De vajon tényleg feltámadt-e?

Ahhoz, hogy el tudjuk dönteni ezt a kérdést, a lehető legtudományosabban és racionálisan kell megvizsgálnunk a rendelkezésünkre álló érveket és ellenérveket. Az elmúlt évszázadok önmagát felvilágosultnak tartó, de valójában elfogultan szkeptikus időszaka után az utóbbi évtizedekben számtalan sokkal tudományosabb kutatás, doktori disszertáció született ebben kérdésben. Ezeket áttekintve egészen másfajta kép kezd el felderengeni előttünk.

Néhány évtizeddel ezelőttig nagyon sok tudós hitte azt, hogy Jézus feltámadása csak mítosz. Mára azonban rá kellett jönniük, hogy a mítoszelméletet megalapozó tudományos feltételezések egyszerűen nem állnak elég stabil lábakon. Egyre inkább bebizonyosodik, hogy a Jézus feltámadását tagadók tábora nem volt elég alapos a kutatásai során, hanem sokkal inkább saját (legalábbis megkérdőjelezhető) filozófiai meggyőződései alapján olvasta a bibliai szövegeket. 

A cikkben először azokat az érveket tekintem át, amelyek egyértelműen alátámasztják Jézus feltámadását, majd pedig röviden kitérek a mítoszelmélet hibás előfeltevéseire. Ebben többnyire William Lane Craiget követem, aki meglehetősen alaposan összegzi ezeket az érveket. 

Négy fontos kérdés köré csoportosíthatjuk vizsgálódásainkat.

1. Jézus halála. Egyes kutatók, akik nem hittek Jézus feltámadásában, azzal próbáltak érvelni, hogy Jézus valójában nem is halt meg. 
1. Az első és legfontosabb érv, hogy a szöveg egyértelműen állítja: maguk a rómaiak ellenőrzik Jézus halálát a meglévő gyakorlatuknak megfelelően. A lábszárcsont eltörésének elmaradása és a Jézus oldalába szúrt dárda ennek a jele (Jn 19,33-34). 
2. Az a tény, hogy Jézust egy közismert közszereplő, Arimátiai József sírjában helyezték el, lehetetlenné teszi azt az elméletet, hogy nem is halt meg. Mindenki ismerte abban az időben a sír tulajdonosát, így a sír helyét is könnyen ellenőrizni lehetett. 
3. Ráadásul egyáltalán nem valószínű, hogy a keresztyének találják ki Arimátiai József személyét, hiszen ő tagja annak a testületnek, akik elítélik Jézust. Sokkal valószínűbb, hogy ténylegesen tudjuk, ki volt Jézus eltemettetője.  
4. Az erről szóló beszámolók nagyon koraiak. Pál az 1Korinthus 15-ben írt beszámolója valamikor az 50-es évek közepe táján keletkezett.  Ráadásul Pál alig pár évvel Jézus halála és feltámadása után maga is meggyőződik ennek hitelességéről (36 körül több hetet tölt a tanítványokkal Jeruzsálemben.) Az események után alig néhány évvel nagyon nehéz lenne egy ennyire nyilvános eseményről hazudni. 
5. Az evangéliumoknak kétségtelenül a keresztre feszítés és a temetés a legfontosabb üzenete, hiszen ez a legpontosabban és legterjedelmesebben megfogalmazott részei a szövegnek. Márk evangéliuma tekinthető ezek közül is a legkorábbinak, amely ugyancsak valamikor az 50-60-as évek környékén keletkezett. Mindezek miatt nem valószínű, hogy utólagos betoldások lennének a temetésről szóló beszámolók.

• Vasárnap hajnalban Jézus női követőinek egy csoportja üresen találja a sírt. 

1. Nyelvezetében és stilisztikailag is egységes a keresztre feszítésről és a feltámadásról szóló történet. Nem valószínű, hogy későbbi betoldás lenne az utóbbi rész.
2. Márk beszámolója az üres sírról egyszerű és tényszerű. Egyáltalán nem a legendákra jellemző stílusban íródott meg. Ennek ellenpólusaként például a Péter evangéliumának második századi (és a Bibliában nem szereplő) beszámolóját hozhatjuk fel, amely valóban tele van túlzásokkal és nem tényszerű megállapításokkal. A leírás tényszerűsége a hitelességét erősíti. 
3. Az a tény, hogy a beszámolók szerint nők találják meg az üres sírt, éppen azok valóságosságát erősíti meg. Abban a korban a nők tanúságtételét nem fogadták el, mert azt gondolták, hogy nem megbízhatóak. A szöveg írója is tudta ezt, ennek ellenére mégis így írja meg a beszámolóját. Ennek az az egy oka lehetett, hogy valóban nők találták meg az üres sírt. 
4. Az összehajtott leplek egyértelműen lehetetlenné teszik azt az elképzelést, hogy Jézust ellopták volna. Ha valóban ez történt volna, akkor biztosan a leplekbe tekerve tették volna, hiszen halottgyalázásnak (és teljesen logikátlannak) minősült volna otthagyni a lepleket, és meztelenül ellopni a testet.
5. Mt 28,15-ben már olvasunk egy korai (rosszul megalapozott) teóriát  arról, hogy a zsidók szerint ellopták Jézust a sírból. Ez éppen azt erősíti meg, hogy a test maga tényszerűen nem volt ott.     

• Egymástól függetlenül, különböző körülmények között, nagyon sokan tapasztalták Jézus megjelenését a halála után. 

1. Az egyik leggyakoribb feltételezés Jézus feltámadásával kapcsolatban éppen az, hogy a tanítványok csak a lelkükben tapasztalták meg a feltámadást. Ez a teória éppen azért nem tartható, mert az evangéliumok és az 1Kor 15  beszámolói alapján egészen különböző csoportok találkoztak Jézussal a feltámadása után: személyesen Kéfás, a tanítványok többször, 500 fős tömeg, majd 120 fős tömeg. 
2. Megjelenik Jakabnak, Jézus saját testvérének. Az evangéliumok korai beszámolói szerint sem Jakab, sem a családja nem volt Jézus követője Jézus élete során. Az Apostolok cselekedeteiről szóló könyvben azonban egyértelműen már a korai keresztyén közösség vezetőjeként jelenik meg Jakab, sőt mártírhalált szenvedett a 60-as évek elején. Semmilyen más módon nem magyarázható jól ez a tény, mint hogy Jakab valóban találkozott a feltámadott Jézussal. 

• A zsidó hitelvekkel szemben álló igazságnak tűnt Jézus feltámadása, a korai keresztyének azonban mégis hittek benne. Ez nem tűnik logikusnak, hacsak Jézus valóban fel nem támadt. 

1. A zsidók abban hittek, hogy a messiásnak politikai hatalma lesz, és helyreállítja Dávid trónját anélkül, hogy meghalna és feltámadna. Egy ilyen mély meggyőződés megváltozása leginkább valódi tapasztalatok alapján képzelhető el. 
2. A zsidók nem hittek a végső helyreállítás előtti egyéni feltámadásban, így ha nem találkoztak volna Jézussal, akkor sokkal logikusabb lett volna tagadniuk azt. Valószínűbb lett volna, hogy mesterük sírját szentélyként őrizve várták volna a feltámadás napját. 

Mindezekben a tényekben ma már a témával tudományosan foglalkozó történészek túlnyomó többsége egyetért, a kérdés ezért sokkal inkább az, hogy miként tudjuk a legvalószínűbb értelmezést adni. 

Két lehetőség áll előttünk. Vagy elfogadjuk a régi szkeptikus ellenérveket (legyenek bármennyire is irracionálisak) vagy feltételezzük, hogy Jézus valóban feltámadt. 

Ha jobban megvizsgáljuk a kritikus (szkeptikus) véleményeket, akkor azt találjuk, hogy a világ értelmezésének egy naivan felvilágosult racionalista, empirista értelmezésén alapulnak, azaz már módszertanilag kizárnak bármilyen természetfeletti magyarázatot. Előre eldöntötték tehát, hogy a feltámadás elméletileg sem lehetséges, és ennek megfelelően próbálják olvasni a szövegeket. Tehát nem a történelmi tényeket vizsgálják, hanem az elvekre támaszkodnak. 

Nem kell ezen nagyon meglepődnünk, hiszen valóban “nem gyakori”, hogy a halottak feltámadnak, hacsak nem valóban Istenről van szó. Logikusnak tűnhetett korbban azt állítani, hogy Jézus nem támadhatott fel, de a tények és azok belső összefüggései egészen más irányba vezetnek minket.  

Ahogy láthattuk, az utóbbi két-három évtizedben feltárt történelmi bizonyítékok immár nagyon valószínűvé teszik a beszámolók hitelességét. Ezzel párhuzamosan egyre inkább tisztában vagyunk a felvilágosult gondolkodás behatároltságával, ami újra megnyitotta a transzcendens iránti nyitottságot, így egyre logikusabbnak tűnik, hogy a szöveg eredeti szándékát tartsuk valóságosnak.      

További magyar nyelvű irodalom:

• William Lane Craig rövid előadása a témában (magyar felirattal)

https://www.youtube.com/watch?v=-grxrMVWVOk

• Lee Strobel, Jézus dosszié, Harmat kiadó

Jézus dosszié film: https://videa.hu/videok/nagyvilag/a-jezus-dosszie-1.-resz-qMw44dvbiglvJmao