A spiritualitás a leginkább félreértett szavak egyike. Némelyek azt gondolják, hogy a racionális ember nem spirituális. Mások úgy vélik, hogy a spiritualitás pusztán a transzcendens világgal való kapcsolatot jelöli. Az első azt gondolja, hogy nincs is szükség spiritualitásra, míg a második az élet egyetlen területére korlátozza azt.

Korábban írtam a hit fogalmáról (“Nem tudsz nem hinni…”), illetve arról, hogy mindenki hívő. A spiritualitás ennek a gondolatmenetnek egy még magasabb szintje, hiszen már az egyes hittételek összességéről és a belőlük kialakuló életfelfogásról, világlátásról szól. 

Spiritualitás (lelkiség) alatt az élet (létezés) legalapvetőbb kérdéseivel kapcsolatos gondolatokban és/vagy cselekedetekben kifejeződő meggyőződések összességét és rendszerét értem. A spiritualitás kérdéseivel kapcsolatos meggyőződéseink határozzák meg mindazt, amit végső értelemben a világról, annak megismeréséről, az életről, az emberről, jóról és rosszról, a létezés céljáról és értelméről gondolunk. Ilyen értelemben a spiritualitás elkerülhetetlen: Mindenki spirituális lény! Mindenki úgy él (függetlenül attól, hogy átgondolja-e), hogy valamilyen alapvető jelentést gondol az életről. 

Ez tesz minket emberré. Ha nem tulajdonítunk értelmet a dolgoknak, ha nem gondoljuk bizonyos dolgokról, hogy jók vagy rosszak, akkor elveszítjük emberségünket.  

Spiritualitás (lelkiség) alatt az élet (létezés) legalapvetőbb kérdéseivel kapcsolatos gondolatokban és/vagy cselekedetekben kifejeződő meggyőződések összességét és rendszerét értem.

Ahhoz, hogy pontosabban megértsük ezt a fogalmat, az alábbi kérdéseket érdemes feltennünk: 

• Egyáltalán mik az élet (létezés) legalapvetőbb kérdései? 
• Miért éppen spiritualitás, miért nem életfilozófia, vallás vagy bármi más?
• Milyen életfelfogások tartoznak a spiritualitás kategóriájába?
• Spiritualitás és transzcendencia
• Spiritualitás és pszichológia
• Spiritualitás és vallás
• Spiritualitás, gondolkodás és cselekedetek

De mik a létezés legalapvetőbb kérdései? 

Nincs univerzálisan elfogadott és teljes listája ezeknek a kérdéseknek, de mégis viszonylag jól körülhatárolható kérdéscsoportról beszélünk. 

• Hogyan működik a világ? Micsoda az ember?
• Hogyan és mennyire ismerhetek meg bármit? 
• Van-e értelme, jelentése az életnek? Ha igen, mi az? 
• Hogyan oldódik meg a világban jelen lévő rossz? Avagy létezik-e egyáltalán a “Jó”? Ha igen, akkor mi szakít el ettől, miért tudunk róla, elérhetjük-e valahogy?
• Mit kezdünk az élet önmagán túlmutató kérdéseivel? Miért tudjuk elképzelni a tökéletest? 
• Miért tartunk értékesnek és jónak különböző dolgokat? Mi alapján döntjük el, hogy mi a jó? 
• Miért létezünk egyáltalán? Van-e valami magasabb rendű, mint az ember? 
• Mi az igazság, a szépség, a jóság? 

Zsigerileg érezzük, hogy ezek a kérdések határozzák meg, mit szeretünk és utálunk, mit tartunk elfogadhatónak, értelmesnek, helyesnek, szépnek. Olyan kérdések ezek, amelyek a leglényegibb módon meghatározzák emberségünket. 

Miért spiritualitás? Miért nem világkép, életfilozófia, vallás, identitás, kultúra vagy bármi más? 

0Valójában az alcímbeli fogalmak közül bármelyiket használhatnánk. Sőt alkalmanként használom is. Közülük mégis talán a spiritualitás az, ami a legtágabb, leggyakorlatiasabb, egyéni szinten is értelmezhető, és közben mégis kifejezi az élet értelemkeresését, nyitottságát és önmagunk meghaladását is.

Ez utóbbi különösen fontos! Az élet alapvető kérdései ugyanis csak akkor értelmezhetőek, ha figyelembe vesszük azt, hogy tudunk a tökéletesről, a jóról, az igazról és a szépről. Azaz nyitottak vagyunk az önmagunkon túli (transz-cendens) valóságra. Higgyünk bármilyen világképben, életfilozófiában, vallásban, ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Olyan fogalmat kell tehát keresnünk, amelyben benne van ez a nyitottság.   

A 20. század végére újra világossá vált, hogy az élet nagy kérdései valóban örök kérdések. Pont azért, mert olyan részei is vannak, amelyek túl vannak rajtunk. 

Korábban egy pillanatra (kb. 1750 és 1960 között) elhitte a nyugati ember, hogy az élet nyitottságát idővel le tudjuk győzni (azaz hogy a vallás a tudatlanoknak való, a filozófia meg úri hóbort.) “A korábbi évezredek egyszerűen csak tudatlanok voltak, de mi majd megfejtjük, hogy miért is létezünk, hogyan is kellene élnie az embernek.” Emiatt az önhitt és magabiztos hozzáállás miatt a “racionalisták”(nem a racionálisak!)  a mai napig ebben bíznak, de a gondolkodók többsége túllépett már ezen a naiv elképzelésen, és újra megnyílt a transzcendens dimenziója. Olyan fogalom kell tehát ezeknek a meggyőződéseknek a leírására, ami magában hordozza ezt a nyitottságot. 

Napjainkra egyre világosabb, hogy az élet nagy kérdései ugyanúgy kérdések maradtak. Még akkor is, ha sokkal komplexebb fogalmakkal és kutatásokkal tudunk róluk beszélni.

Ezért hívom ezeket a spiritualitás kérdéseinek. Lehet és kell róluk gondolkodni (ilyen értelemben tudományos kérdések), de másként működnek, mint a természettudomány eldönthetőnek tűnő egyszerűbb problémái.    

Ezzel egy polcra kerültek a kommunizmus, a woke, a keresztyénség, a racionalizmus (nem a racionalitás!), a buddhizmus és a hétköznapok egészen egyszerű életfelfogásai? 

Igen és nem. Emberlétünk alapvető kérdései szempontjából abszolút egy polcon vannak az alcímben felsorolt gondolkodási formák, spiritualitások és életfelfogások (és még sok minden más is). Hiszen mindegyik felfogás mond valamit arról, hogy mit tartunk jónak és rossznak, miért érdemes élni, mi a létezés értelme. 

Sőt, a 21. század az első olyan időszak az emberiség történetében (a globalizáció és az információs forradalom miatt), amikor ezek a spirituális utak egyszerre érhetőek el a társadalom széles tömegei számára. A korábbi évezredekben általában egy-egy domináns spiritualitás határozta meg egy-egy közösség életét, és szükségszerűen annak fogalmai alkották a közösség világlátásának, spiritualitásának kereteit.

Manapság azonban egy minden eddiginél plurálisabb világban élünk. A szomszéd másban hisz! Ahhoz, hogy mégis szóba tudjunk egymással állni, szükség van olyan fogalmakra, amelyek elég tágasak ahhoz, hogy a legkülönbözőbb meggyőződések hívei is el tudják fogadni, de elég konkrétak ahhoz, hogy a létezés egy nagyon konkrét szeletét leírják.  

Ahhoz, hogy még világosabb legyen a kép, a cikksorozat további részében először meg kell vizsgálnunk azt, hogy miként is viszonyul ez a spiritualitásfogalom a valláshoz, a pszichológiához és mindennapi életgyakorlatunkhoz, majd ezután leszünk képesek arra, hogy az emberi spiritualitás alapvető szerkezetéről is mondjunk valamit.

(Biztos vagyok benne, hogy a további beszélgetések formálják majd ezt a fogalmat és a belőle kibomló fogalomkészletet.)